„Emlékezetkiesésem van; vagy meghaltam, és a mennybe kerültem; vagy egyfajta téridő-hurokban rekedtem; de az is lehet, hogy egy őrült valóságshow-ba csöppentem, amit az egész világ néz...”
Jana Kupková nem tipikus lány.
Nem is szeret tipikus lányokkal lógni. A barátnői sem tipikus lányok.
Egyikük, Kristýna kutató biológus, és rózsaszín a haja; apja elment Srí Lankára buddhista szerzetesnek; anyja ezoterikus csoportot vezet. Másik barátnője, a japán származású Macsiko a prágai Zeneakadémiára jár, csehül tanul, egy szimfonikus zenekarban nagybőgőzik; és van egy bátyja, aki ablakokat fotózik mániákusan.
Jana nem tipikus szülei „még mindig” együtt vannak, és lányukat kicsi korától a művészetek felé terelték: a regény jelenében Jana a prágai bölcsészkarra jár, japanológiát tanul, amiért persze az átlagemberek furcsán néznek rá.
Középiskolában került kapcsolatba a japán kultúrával, és hamar a megszállottja lett: szülei akkor vették észre lányukon a változást, amikor pálcikával kezdte enni a joghurtot. Egymást követték az anime, a manga, Kuroszava, Murakami, a „szupernehéz” japán nyelv, a japán férfiak, a japán különóra, egy öreg kalligráfus tanár, és vele együtt a Vízre írt költemények, ami alapjaiban változtatta meg az életét…
Az egyetemi könyvtárban végzett diákmunka alatt bukkan rá Kavasita Kijomaru japán íróra, és novellájára, a „Kettéválás”-ra. A kettéváló lelkű író története nagy hatással van rá, magára ismer, az ő gondolatai is egy ideje Prága és Tokió között kószálnak. Annyira lenyűgözi a szöveg, hogy kutatni kezd az író többi műve után. Csakhogy, nagy meglepetésére, a szerzőről szinte semmilyen említés nincs az interneten: Kavasita karcsú életműve néhány novellát, egy esszét és egy kisregényt tartalmaz; ráadásul a felesége, férje halála után, megsemmisítette az egész hagyatékot. Így hát, addigi japán nyelvtudását bevetve, Jana elkezdi fordítani az eredeti szöveget. És minden lefordított mondattal közelebb kerül Kavasitához.
Janáéval párhuzamosan a cselekménybe észrevétlenül beúszik egy új szál, a fiatal Szatosi története, aki egy írószerboltban ecsetet szeretne venni, és közben megpillant egy titokzatos fiatal nőt…
És persze egyre több részletet olvashatunk Kavasita műveiből, visszaemlékezéseiből, feltárul előttünk egy tragikus életút, ami, furcsamód, Szatosi történetére rímel…
A regény kulcsjelenete, amikor Jana elindul Sibujából, Hacsikó szobra mellől, és valami furcsa dolog történik vele… Először azt hiszi, emlékezetkiesése van; vagy meghalt, és a mennybe került; vagy egyfajta téridő-hurokban rekedt; de az is lehet, hogy egy őrült valóságshow-ba csöppent, amit az egész világ néz… Mit tud csinálni ebben a számára furcsa helyzetben? Japánul tanul, olvas, regényt ír, és megfigyeli a japán embereket. Közben persze megszállottan keresi az értelmet ebben az egészben, erősen hisz abban, hogy annak a „végtelen várakozásnak”, ami vele történik, van jelentősége.
Szatosi kapcsán feltárul egy tragikus családtörténet, benne egy végzetes szerelmi történettel… A víz mint archetípus drámai módon jelenik meg Szatosi életútján: a folyó sodrása előre jelzi a közeledő tragédiát... A víz Kavasita életének és művészetének is vezérmotívuma, a fikció szó szerint átjárja a valóságot: az idő folyását, a befejezetlenséget, a körkörösséget is jelképezi. Ráadásul a szerző kiadatlan regényének címe: Átkelni a folyón.
A könyvben több szöveg rétegződik egymásra, ezek szövedéke furcsán-titokzatosan egybefonódik, ahogyan minden, nyitva hagyott kérdésre választ kapunk, vagy nekünk kell megválaszolnunk, és persze az is világos lesz, hogy a látszólag epizódszereplő Akira, akinek a történet végén fontos küldetése lesz, miért fotózik állandóan ablakokat…
Hogyan kapcsolódik össze Jana furcsa japán „küldetése” Viktor Klímával, illetve Nakadaijal, és hogyan kötődik végül az elvileg megsemmisített írói hagyaték ehhez az egészhez?
A könyv végén kap értelmet az olvasó számára is, Janával együtt, mit kell tennie a rejtélyes módon Japánba került lánynak, hogy hazakerüljön Csehországba, és ez hogyan függ össze az általa rajongással övezett íróval, Kavasitával…
A Metropolis Media kiadó gondozásában jelent meg Anna Cima részben önéletrajzi ihletésű regénye. Számos cseh irodalmi díjat elnyert: Jiří Orten-díj, Magnesia Litera-díj, Cseh Könyv díj. Japán, német és lengyel nyelvű fordítása készül vagy készült már el.
Cs. Fehér Katalin
