Kiszolgáltatottnak lenni az állammal szemben. Kafkai hangvételű regény Szlovéniáról.
2020-ban jelent meg magyarul Miha Mazzini Kitörölve c. könyve. A regény alapja valós történelmi esemény. A Szlovén Köztársaság Belügyminisztériuma 1992. február 26-án kitörölt a nyilvántartásból 25 671 embert, a népesség közel 2%-át. Olyan embereket, akik a volt Jugoszlávia tagállamaiban születtek, ám egész életükben Szlovéniában éltek. Tudtukon kívül, előzetes figyelmeztetés nélkül azonnal elveszítették munkavállalási, lakhatási és ingyenes orvosi ellátásra való jogukat, nem utazhattak szabadon, és nem rendelkezhettek bankszámlával. Egy éjszaka leforgása alatt lényegében törvénytelen bevándorlókká váltak. Többségük azóta sem tudta visszanyerni jogi státuszát. Ez a kegyetlen fordulat sokuk életében olyannyira váratlanul következett be, hogy például nyaralásból jöttek haza, és nem engedték vissza őket az országba.
Amikor a szerző megtudta, hogy mi történt, úgy érezte, erről beszélni, írni kell. De mivel mindez még az internet korszaka előtt zajlott, évek teltek el, mire a lakosság számára világossá váltak az események, mert az állami TV csatornákon mindezt nem verték nagy dobra. Amikor Mazzinihez is eljutott a hír, azt gondolta, hogy más írók már biztosan feldolgozták a témát, ő elkésett. Újabb 5 évnek kellett eltelnie, vagyis majdnem 10 év telt el, amikor rá kellett jönnie, hogy még mindig senki nem írta meg ezt a szörnyűséget. Nem született sem regény, sem film, de még egy novella sem a témában. Elsőként a forgatókönyv készült el, de Szlovéniában nem volt olyan producer, aki pénzt mert volna fektetni egy ilyen filmbe. Újabb 5 év sikertelen próbálkozás után úgy döntött, hogy megírja a történetet regény formájában. Végül pár évvel később a filmet is leforgatták. Az eset azonban mind a mai napig tabutéma Szlovéniában. Nem szívesen beszélnek róla az emberek, sőt gyakori, hogy a pórul járt személyeket hibáztatják sorsukért, mondván, biztosan ők tettek valami rosszat, azért jártak így.
Külön aktualitást kölcsönöz a regénynek a migráció kérdése. Jól tudjuk, hova vezet az, amikor a korábbi barátokat, szomszédokat hirtelen veszélyes migránsoknak kezdik tekinteni, akik csak a bajt hozzák az országra. Akiktől szabadulni kell. Megrázó, hogy még egy 2004-es népszavazáson is, ahol azt kérdezték, hogy vissza kell-e állítani a kitörölt személyek jogait, a válaszadók 96%-a nemet mondott.
A regényben a főhősnő, Zala épp szülni ment a lubljanai kórházba, amikor kiderült, hogy őt is kitörölték. Mivel személyazonossága megkérdőjeleződött, nem vehette magához gyermekét. Sőt, vissza akarták toloncolni szülővárosába, a szerbiai Kragujevacba, ahol csupán élete első 3 hónapját töltötte. Gyermekkora óta Ljubljanában él, akcentus nélkül beszél szlovénul, és szülővárosára nem is emlékszik. Mindez azért történhetett, mert nem nézte aznap a híreket, amelyben arról tájékoztattak, hogy kérelmeznie kell attól az országtól az állampolgárságot, ahol egész életét töltötte. Bizonyítania kell, hogy oda tartozik.
Mazzini részletesen leírja Zala már-már kafkai küzdelmét a bürokrácia útvesztőiben, hogy visszaszerezhesse gyermekét, valamint saját állampolgárságát. Alaposan megvizsgálja az állampolgári jogoktól való megfosztatás következményeit: Zala semmit nem tud elintézni, egyszerűen nem létezik. Végül egy menekültközpontba kerül, ahol kitoloncolás fenyegeti egy háború által szétszakadt országba, ahol senkit nem ismer.
Noha a nő sorsa a regény végére rendeződik, a történet számos nyugtalanító problémát vet fel. Megmutatja, hogy az ember mennyire kiszolgáltatott lehet saját kormánya önkényes döntéseivel szemben, ami bármikor átlépheti a törvényes és morális határokat, hogy a totális létbizonytalanságba taszítsa az állampolgárait.
A könyv témáját feldolgozó forgatókönyvet mind Szerbiában, mind Londonban az év legjobb forgatókönyvévé választották 2019-ben.
A könyv 2020-ban jelent meg magyarul a Metropolis Media Kiadó gondozásában. A kötet megjelenését az Europai Unió Kreatív Európa programja támogatta.
