Nemrég jelent meg a litván írónő, Daina Opolskaitė novelláskötete, a Napok piramisai, a Metropolis Media Kiadó gondozásában.
A tizenhárom novellát tartalmazó könyv a litván írónő második novellagyűjteménye – több ifjúsági regényt követően -, majdnem húsz év kihagyással jelent meg a 2000-ben publikált Forgácsok (Drožlės) után.
Egy interjúban az írónő elmesélte, hogy valójában folyamatosan írta a novellákat, ám a kiadók nem láttak fantáziát egy novelláskötetben. Ezért az írások sokáig az asztalfiókban hevertek, míg végül össze nem gyűlt annyi, hogy mégis létrejöhessen egy kötet, ami azonnal hatalmas sikerré vált.
A Napok piramisai megjelenése óta a szerzőnőt a novella műfajának litván megújítójaként is emlegetik. A könyv címe a gyűjtemény vezérmotívumára utal: az időre, amely mindenki számára személyes, ám a sok egyéni idő és tapasztalás az élet teljességévé szövődik össze a szereplők sorsán keresztül. Ugyanakkor az írásokban az idő gyakran kegyetlen, merev és szigorú, mert a másodpercekből, a percekből és órákból óriási épületeket hoz létre, ezek „a napok valódi piramisai”, és mi kénytelenek vagyunk e vastag falak között leélni egész életünket.
Az idő szubjektív mivolta a novellákban sokszor egészen meghökkentő módon jelenik meg. Az egyik írásban például a megszületendő magzat szemszögéből olvashatjuk a történéseket, de erre az olvasó csak menet közben ébred rá; egy másikban az időközben jobblétre szenderült narrátor csak a családtagjai beszélgetéséből tudja meg, hogy ő valójában halott; egy harmadikban pedig a tizenéves fiú egy kiránduláson elszunyókálva egyszer csak arra ébred, hogy nős, és már gyereke is van.
Fontosak az írásokban a női sorsok, élethelyzetek. Opolskaitė nagyon őszinte, egyedi, személyes emberi tapasztalatokról ír: a céltalanul kóborló árva gyereket befogadó idősödő asszonyról; az egy légtérben magukat szegényesen meghúzni kénytelen lány, anya, nagyanya és csecsemő alkotta családról; a kedvese tragikus halála után a lakásába fogadott albérlőben lelki társra találó fiatal nőről; a kislányról, aki megtudja, hogy akit az apjának tartott, valójában a nagyapja; a két elvált szülő gyermekeként egy családba kerülő lányokról, akik között véd- és dacszövetség alakul; a vég nélkül robotoló családanyáról, aki éjszaka a repcemezőre hajt, hogy egy kicsit szabad lehessen, és feltöltődhessen.
A novellákban központi szerepet játszanak a klasszikus és egyetemes nagy létkérdések, mint amilyen a sors, az erkölcsi felelősség vagy a bűntudat. Ugyanakkor minden írás meghökkentő, előre nem kiszámítható meglepetéseket tartogat.
Litván irodalomhoz meglehetősen ritkán jutunk, pedig milyen érdekes lenne megismerni az országot és kultúráját! Daina Opolskaitė könyvének azonban épp az az egyik nagy erénye, hogy nincs szüksége litván kontextusra, nem azért érdekes, mert litván, hanem mert képes olyan egyetemes érvényű kérdéseket boncolgatni olyan művészi eszközökkel, hogy minden nyelven és kultúrában élvezhetők a szövegei.
A könyv a napokban jelt meg a Metropolis Media kiadó gondozásában. A könyv 2019-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.
