Díjnyertes könyvek

Cselekedni vagy nem cselekedni… az itt a kérdés…

A svéd írónő művét a négy évszak tagolja, ezek megfeleltethetők a főszereplő élete egy-egy szakaszának. Ezt az életet könyvek határozzák meg, és a könyveken keresztül: találkozások. Különböző emberek sokszínű lenyomatai. Az Otthon és a külvilág egyaránt könyveken keresztül értelmeződik, ahol gyakran nehezen válik szét valóság és fikció, realitás és irodalom, jelen és múlt, megtörtént és elképzelt. Ebben a sokszor furcsa térben mintegy az absztrakció ellenpontjaként nyer

Századunk tízes éveiben Finnországban euszisztokrata rend uralkodik A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek.

​

Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, a mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számontartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.

Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának alternatív történelmi regénye szellemes és lenyűgöző társadalmi polémia, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki eltűnt testvére után nyomoz, miközben egyre inkább az illegális csilipaprika hatása alá kerül egy olyan világban, ahol a szeretet, a szex és a szabad akarat mind az állam irányítása alatt állnak.

A Sárkánylány főszereplője Milla – a melegszívű, árva kis szolgálólány –, aki Arcosi varázslatos szigetén él. Az emberek ezen a településen úgy tudják, hogy a tűzokádó sárkányok már emberöltőkkel ezelőtt végleg kihaltak. A sziget egykori lakói – a sárkánylovasok – is csak a legendákban élnek tovább.

Egy nap Milla – drámai körülmények között – négy különleges tojás birtokosa lesz, és ráébred, hogy rajta fog múlni, a sárkányfiókák kikelnek-e, és életben tudnak-e maradni. Közben Arcosi egyre fenyegetőbb hellyé válik, és mind nehezebb eldönteni, kiben bízhat igazán az ember.

Milla és barátai mindent elkövetnek, hogy megvédjék a sárkánytojásokat, amelyeket a szigetet uraló hatalommániás herceg is szeretne megkaparintani. Ha igaz, amit rebesgetnek, és a tojásokból sárkányok kelnek ki: az egész szigetország sorsa gyökeresen megváltozik. Milla pedig végre megtudhatja, kik is voltak a szülei valójában, és mit rejteget számára a múlt. Vajon ki nevelheti fel a sárkányokat? És mihez kezd velük?

Liz Flanagan brit írónő remek mesélő: sok humorral és értő lélekrajzzal ábrázolja szereplőit, akiknek egy gyönyörűen megírt, varázslatos világban kell helytállniuk.

A Sárkánylány lenyűgöző szépségű történet barátságról, szerelemről, hűségről, a származásunk iránti tiszteletről és az erkölcsi helytállásról.

A meseregény mindenkinek ajánlott, aki szereti a lebilincselő történeteket, a hajmeresztő kalandokat – és persze nem fél a repüléstől.

Érdekes és groteszk, néha ellenállhatatlanul vicces olvasmány az emberekről és egymáshoz fűződő kapcsolataikról, valamint az embereket körülvevő tárgyakról, melyek bezavarhatnak a kapcsolatok megszokott menetébe – egy bajusz, egy gomb, egy cigaretta,  egy repülő szőnyeg, láthatatlan elefántok, vagy éppen egy nagy sütőtök.

A pontos, tömör, jól felépített történetekben csupán vékony határ választja el egymástól a „normális”-t a misztikustól vagy furcsától. E két véglet között „középen” egyensúlyozva Anna Onichimowska sajátos módon látja és láttatja a sokszor félelemmel, bizonytalansággal és varázslattal teli emberi sorsokat.

Az öregedés és az öregség nem csak az izlandi irodalomban mellőzött téma.

Az Ablak négy nagy fejezete négy egymást követő reykjavíki ősz történéseit írja le egy kezdetben 78 éves névtelen nő szemszögéből – különös módon egyes szám harmadik személyben. Kevés, sokat sejtető, gondosan megválogatott szóval mond el rengeteg mindent a mű, amelynek költői nyelvezete, gondolatvilága nem szépíti a valóságot, azonban a gyakran szomorú eseményeket is finom humorral tálalja.

Halldóra Kristín Thoroddsen három verses- és két novelláskötet után írt kisregénye 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.