Evie Wyld szívszorongató műve nem csupán az Unió díját nyerte el, hanem bezsebelt még két másik rangos irodalmi díjat is: 2013-ban az Encore-díjat, 2014-ben pedig az ausztrál Miles Franklin-díjat.
A regény főhőse Jake Whyte, egy fiatal nő, aki elmenekül Ausztráliából, és egy isten háta mögötti angol tanyán keres menedéket, ahol birkatenyésztésből él. Ez egy meglehetősen kemény fizikai munka, nem nőknek való, ráadásul a falusi élet jelentős alakjai is mind férfiak körülötte. Ebben a maszkulin világban kell helytállnia s keményen küzdenie a mindennapok kihívásaival szemben. Mindeközben valami titokzatos lény éjszakánként előjön az erdőből, és pusztítja a birkáit.
A regény szerkezete kettős. Az Angliában játszódó jelenetek időben előrefelé haladnak, ám az ausztrál jelenetek esetében a közelmúltból haladunk a régmúlt irányába. Így lassacskán derül csak fény arra, mi késztette ezt a fiatal lányt arra, hogy elmeneküljön hazájából, s milyen árnyak kísértik őt a múltból. A bűntudat, a kiszolgáltatottság és a szexuális erőszak emlékei a félelem újabb és újabb köreit vonják Jake köré, s vele együtt már mi sem tudjuk, mitől féljünk inkább: a külső vagy a belső fenyegető rémségektől. Ez az időben visszafelé haladás nem csupán azt a célt szolgálja, hogy egyre később tudjuk meg, mi is történt valójában, hanem a főhősnő lelki fejlődésének útja is, ahogy lassacskán feldolgozza a múltat. Ahogyan visszafejti a szálakat, miből mi következett, s miként kerülhetett egyik helyzetből a másikba.
A cím meglehetősen beugrató: Ha minden madár énekel… Habár a könyvben rengetegféle madárral találkozunk mind az angol, mind az ausztrál jelenetekben, ezek még véletlenül sem énekelnek, hanem rikoltoznak, vijjognak vagy röhögnek, kísérteties háttérzajt vagy aláfestést nyújtva ezzel a főhősnő tettei és érzései számára. De nem csupán a madarak félelmetesek ebben a világban, hanem több más állat is úgy jelenik meg, hogy az ember egyre feszültebbnek érzi magát. Az állatok figyelnek, összegyűlnek, világít a szemük a sötétben. Ráadásul a könyv a madárhangok mellett tele van mindenféle hangokkal, zajokkal, zörejekkel, s a hangok mintha különleges jelentőséget nyernének. Ropog az avar, recsegnek a fák az erdőben, csikorog a kerék, megzörrennek a levelek. Mintha Jake egy horrorfilmben élne, ahol mindjárt történik valami szörnyűség.
Evie Wyld hihetetlenül ügyesen képes fenntartani a feszültséget. A látszólag nagyon szikár leírások mögött nagyon erős érzelmek, szenvedélyek és indulatok mutatkoznak meg. Pedig a sok szörnyűség már megtörtént, s maga a cselekmény már inkább a gyógyulás, a megnyugvás folyamatáról szólna, arról, hogy mindenkinek megvan a maga múltja, vagy múltjában a sötét foltok, de nem reménytelen az újrakezdés, a továbblépés. És ha sikerül, talán akkor majd újra és igazán énekelni fognak a madarak.
A közelmúltban jelent meg Evie Wyld Ha minden madár énekel című regénye a Metropolis Media kiadó gondozásában. A könyv 2014-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.
