El lehet-e menekülni, és érdemes-e elmenekülni a múlt elől? Lehet-e úgy új életet kezdeni, hogy az ember sorsában fel nem dolgozott emlékek, traumák munkálnak?
A közelmúltban jelent meg a Metropolis Media Kiadó gondozásában Raquel Martínez-Gomez: Az Unikornis árnya című regény. A regény 2007-ben elnyerte a Young Ateneo de Sevilla díjat, 2010-ben pedig az Európai Unió irodalmi díját, s azóta számos nyelvre lefordították.
A könyv főhőse Claudia, aki Argentínából Spanyolországba emigrál, ahol új életet akar kezdeni. Az első munkahely, amit talál egy madridi koktélbár, az Unikornis, ami egyébként egy szintén Argentínából bevándorolt férfi, Marco tulajdonában van. A bárban találkozik még Edgárral, aki szintén bevándorló, egy felsőosztálybeli Mexikói, aki a saját traumatikus múltja elől menekült Spanyolországba.
A regényt nem egyenes vonalú történetmesélés jellemzi, az egymást követő részek térben és időben széttöredezettek. A történet-szilánkokból lassacskán áll össze a kép, mi vezetett a főhősök döntéséhez, hogy elhagyják hazájukat.
A legfontosabb kérdés, amit a regény felvet, lehet-e teljesen hátunk mögött hagyni a múltat, és nulláról új életet kezdeni? El lehet-e menekülni, és érdemes-e elmenekülni a múlt elől? Lehet-e úgy új életet kezdeni, hogy az ember sorsában fel nem dolgozott emlékek, traumák munkálnak?
Miként a monda béli unikornis, ami a képzeletünkben és a vágyainkban él, a regény főhősei és egyfajta kettőségben őrlődnek: részint a vágyaik, elképzeléseik másrészt a valóság között. Bármilyen nagyratörő tervekkel is indul valaki egy új világba, az önmegvalósítás nem könnyen adja magát.
A szerzőnő egy interjúban fontosnak tartotta elmesélni, hogy Lamanchaban született, ahol Don Quihote a szélmalmok ellen küzdött. Talán azért, mert a regény jól megmutatja, hogy a látszólag hiábavaló mindennapi küzdelmek végül mégis elvezetnek valahová, általuk végül mégis képesek lehetünk a sorsunkat irányítani hitünk és vágyaink szerint.
Az unikornissal való találkozás szimbolikus jelentőséget nyer. Sokak számára az unikornis mindörökre mitikus, mesebeli lény marad, soha nem fogják megérteni, miért ez lett a bár neve, mert csalóka képzetek homályosítják el látásukat. A csavar a könyvben éppen az, hogy csak az képes meglátni az unikornist, aki szembe mer nézni a valósággal. Meglátni a bárban az unikornist így csupán annyiban csoda, amennyiben csodálatos az, ahogyan az ember képes a körülményekre reflektálva, a múltat és jelent átgondolva, és elfogadva mélyebb önismeretre szert tenni. A könyv egyfajta invitáció: csak az láthatja meg az unikornist, aki képes saját magával megbékélni, saját magát megismerni és elfogadni.
Az Unikornis árnya igazi kortárs regény, amiben könnyű azonosulni a szereplőkkel, a mindennapi küzdelmeikkel, igyekezetükkel, hogy lezárjanak egy nemkívánatos múltat. Ráadásul bepillantást nyerünk nem csupán a spanyol, de a mexikói, és argentin mindennapokba is, amelyekről egyébként vajmi keveset tudunk. Mindezt egy szépséges nyelvezetű, magával ragadó szövegen keresztül.
A kötet hazai megjelenését az Európai Unió
Kreatív Európa Programja támogatta.
